Léptek
Léptek

Itt éltem, itt tettem kezdő lépésem
Itt pattant lelkemből első érzésem
Lajoskomárom tanított csodákra
S lopott be engem e földi világba

Letűnt gyerekkorom int felém. Rég volt
Emlékeim között örök kék az égbolt
Út zörgő szekerei már korhadtak
A sírhalom virágai hervadtak

De az orgona illata ugyanaz
A kis utcácska ruhája megmaradt
Gesztenyesor vigyázza az iskolát
Hová jártunk s jár ma is a kisdiák

Lehet, hogy a tantermi padok mások
És azóta oktatnak új tanárok
Ám kedves arcok szívemben kísérnek
Akik kineveltek több nemzedéket

Szülőfalunktól távol vagyunk sokan
Kinek végleges a búcsú, nem tudtam
Bárhová lépek, akármerre járok
Én mindenünnen hazafelé tartok

Pokoli máglya

Szörnyűséges álmom volt éjjel
Úgy ébredtem fel, megütődve.
Egy téren máglya állt könyvekből:
Petőfi, Shakespeare, Thomas, Goethe.

Meggyújtották az ész-monstrumot
Volt köztük vers, próza, költemény…
Számos író mondta műveit
Nevetve, a lángnyelvek hegyén

Bősz kavalkád, torz, izzó lapok,

Földöntúli sikoly, szenvedés.
Egyedül álltam ott a téren
S csak néztem, majd jött az ébredés…

Léptek
Tagged on: