Nyomok

Lajoskomárom Nagyközség Önkormányzatának havonta megjelenő lapját, a Kutas Hírmondót 2014 novemberében vehette először kézbe a község és a környező települések érdeklődő lakossága. E színes kiadvány beszámol szülőfalum eseményeiről, legyen az önkormányzati, az egészséges életmódot szolgáló, óvodai-iskolai, sport vagy kulturális híradás, szórakozással, kapcsolatos felhívások, tudósítások. A megjelenést követően elektronikus formában is felkerül Lajoskomárom honlapjára – magam is rendszeresen és szívesen tájékozódom onnan. Szücsné Sándor Zsuzsanna főszerkesztőnek köszönhetően néhány írásom is megjelent a lapban, melynek egyike, egy téli történet itt is olvasható. A Kutas Hírmondó 2014 decemberi számának online változata itt érhető el.

wanderer_janos_nyomok

Léptek

Léptek

Itt éltem, itt tettem kezdő lépésem
Itt pattant lelkemből első érzésem
Lajoskomárom tanított csodákra
S lopott be engem e földi világba

Letűnt gyerekkorom int felém. Rég volt
Emlékeim között örök kék az égbolt
Út zörgő szekerei már korhadtak
A sírhalom virágai hervadtak

De az orgona illata ugyanaz
A kis utcácska ruhája megmaradt
Gesztenyesor vigyázza az iskolát
Hová jártunk s jár ma is a kisdiák

Lehet, hogy a tantermi padok mások
És azóta oktatnak új tanárok
Ám kedves arcok szívemben kísérnek
Akik kineveltek több nemzedéket

Szülőfalunktól távol vagyunk sokan
Kinek végleges a búcsú, nem tudtam
Bárhová lépek, akármerre járok
Én mindenünnen hazafelé tartok

Pokoli máglya

Szörnyűséges álmom volt éjjel
Úgy ébredtem fel, megütődve.
Egy téren máglya állt könyvekből:
Petőfi, Shakespeare, Thomas, Goethe.

Meggyújtották az ész-monstrumot
Volt köztük vers, próza, költemény…
Számos író mondta műveit
Nevetve, a lángnyelvek hegyén

Bősz kavalkád, torz, izzó lapok,

Földöntúli sikoly, szenvedés.
Egyedül álltam ott a téren
S csak néztem, majd jött az ébredés…

Úton

Kerestelek

Kutattalak Téged.
Mennyi ösvényt eltapostam!
Zsákutcákból kijutottam!
S nem leltelek. Évek

szálltak fejem felett.
Hittem szép mosolynak, szónak.
Balgán tűrtem, ám a csónak
révbe nem érkezett

mégsem. Feladtam már,
nem mozdultam. Gránit kövek
nem porladtak ködből jövet
cipőm alatt, csak sár

tapadt rá. Rút kolonc,
melyet szült útjaim pora.
S most lehull, mint a kaloda
zárja. Szívem bolond

óhaja hajt. Vágyok
virág szirmok közé lesni,
felhők alatt megpihenni.
Még ma rátalálok,

tudom. Aki ölel –
íme: megérkezett! Remény
nélkül élhet ember? Nem! Én
kerestem s Ő jött el…

Úton

Úton vagyok
Dübörgő lét-vonatom
Ablaka előtt állomások jönnek-mennek
Kicsik, nagyok.
A szeretet tört szívembe szökött.
Gondolat, érzelem
Úgy örvénylik bennem,
Mint széltől hajtott
Madarak a szántóföld fölött.
Elém lebben a múlt,
Még ködfátyolban a jövő.
Már nem félek…
Valahol értem gyertya gyúlt.
Míg zakatol a gép, s a sín csattog
Tudom: létezem, élek.
Milliárdnyi pillanatkép között
Megállni sosem lehet,
Megpihenni is csak később.
Ha szülőfalumba – honnan elszármaztam –
Végleg visszatértem.
Ajtónk előtt, a küszöbön ruhám leporoltam,
Utam végén cipőm letöröltem.
Pihenni majd ott, majd akkor:
Ha hazaértem…

Sárguló falevél

Wanderer János megmutatja a nagyközönségnek néhány régi versét.

Vissza-hazatérve

Ónos eső szitál.
Előbb vad fellegek rohantak,
De most néma a táj.
A sárból merev romok integetnek,
Arcomról víz csurog
Ó, Istenem, merre, hol vagyok?
A Dravinja őrültként robog.
Közelebb mennék, de – mégsem.
El, el innen, messze!
Megfordulni nem bírok.
Füstös szellő érkezik s
Orromba nyers bűzt lop,
Cipőmnél kilőtt töltényhüvely,
A falu felett varjak kerengnek.
Csupasz fák. Rég lehullt levelek
Közt aszott dög hever.
Halk, vézna szó hallatszik közel.
Hang, mely szúrásként nyilall belém
S a szétgurult kövek közül tétován
Tapogató, rongyos kéz nyúlik felém.
Egy honfi, ki menekülni nem tudott.
– Jézus. Segíts!……..meg…halok….

***

Sárguló falevél

Alkonyodott. Elkoptak a színek
A nap aranyszőke haját bíborba mártotta
A tenger halkan duruzsolt
S egy sirály tűnt fel a távolba’

A föveny melletti parkban béke,
Nyugalom és csend honolt.
Az éntudat jóleső érzése
A boldogságnak udvarolt.

Egyszerre lágyan meglepett
Mintha a lelkemből jött volna elő
Valami szomorú mélabú
– Eljár felettem az idő –

Hűvös pára szállt a Nagy Víz felől
A fákon remegtek a levelek
Susogásuk, mint búcsúzene hatott
Egy lehulló társuk halála felett

Lehajoltam s kezembe vettem őt
Az élettől távozót, az elmenőt.
Az ember is elmúl’, noha remél
Csakúgy, mint e sárguló falevél

Volt olyan, ki szívéhez közel állt?
Kinek, hogy nincs többé, az belül fájt?
Volt-e igaz barátja, aki szenved,
S magának kíván hasonló halott testet?

A révületből magamhoz térve
Körülnéztem s ím, azt vettem észre,
Hogy egy kis csillag már fenn ragyog
– S most én is épp’ oly egyedül vagyok –
Mint az elhullt Nap-színű falevél
S magasan ott, a csöpp égi-tünemény.

A halhatatlan illat

Lajoskomárom Nagyközség Önkormányzatának havonta megjelenő lapját, a Kutas Hírmondót 2014 novemberében vehette először kézbe a község és a környező települések érdeklődő lakossága. E színes kiadvány beszámol szülőfalum eseményeiről, legyen az önkormányzati, az egészséges életmódot szolgáló, óvodai-iskolai, sport vagy kulturális híradás, szórakozással, kapcsolatos felhívások, tudósítások. A megjelenést követően elektronikus formában is felkerül Lajoskomárom honlapjára – magam is rendszeresen és szívesen tájékozódom onnan. Szücsné Sándor Zsuzsanna főszerkesztőnek köszönhetően néhány írásom is megjelent a lapban, melyek itt, szerzői oldalamon is elérhetők lesznek.

Fogadják sok szeretettel novellámat, mely az előző vershez hasonlóan szintén a friss kenyeret dicséri. A Hírmondó teljes száma itt olvasható.

a-halhatatlan-illat_Wanderer Janos
Forrás: lajoskomarom.hu

Mentés

A hazai kenyér

Lajoskomárom Nagyközség Önkormányzatának havonta megjelenő lapját, a Kutas Hírmondót 2014 novemberében vehette először kézbe a község és a környező települések érdeklődő lakossága. E színes kiadvány beszámol szülőfalum eseményeiről, legyen az önkormányzati, az egészséges életmódot szolgáló, óvodai-iskolai, sport vagy kulturális híradás, szórakozással, kapcsolatos felhívások, tudósítások. A megjelenést követően elektronikus formában is felkerül Lajoskomárom honlapjára – magam is rendszeresen és szívesen tájékozódom onnan. Szücsné Sándor Zsuzsanna főszerkesztőnek köszönhetően néhány írásom is megjelent a lapban, melyek itt is olvashatóak lesznek.

Az első egy friss vers 2016 augusztusából. A Hírmondó teljes száma itt érhető el.

wanderer_janos_a-hazai-kenyer
Forrás: lajoskomarom.hu

Mentés